Apaként (is) imádok főzni, viszont a viszonylag is kevés fent maradó "szabad időmben" - a két gyerkőc mellett - elég sokat töltöttem a konyhában. Amiben sok minden jó volt, de munka után a konyhában töltött időkkel szinte teljesen nulláztam a gyerkőcökkel töltött közös időt. Ennek hiánya ki is érződött...
Így lassan, a főzésesek/sütések elmaradtak cserébe viszont helyreállt a rend. Megmaradt heti egy-két alkalommal a sütés-főzés, ugyanis ahhoz mindenképp ragaszkodtunk, hogy amennyire csak lehet, a készételeket, a feldolgozott élelmiszereket lehetőleg minimalizáljuk. Kis is alakult a gyerkőcöknél egyfajta választék, amik közül ha bármelyiket is elkészítettem, tudtam, hogy szívesen megeszik, és a mennyiségével sem lesz probléma, hogy csak keveset.
Így is ment mindaddig, amíg el ne kezdődött az óvoda, ahol számukra egy teljesen új íz, állag és illat ölelte körbe őket, noha tiltakoztak is, de idővel muszáj voltak befogadni mindezeket.
Én, pont ezekkel az elemekkel próbáltam harcolni nap mint nap, de mindhiába, a saját vagy a nagyi főzte már egyre inkább nem érdekelte őket. Gyakorlatilag oda fajult a dolog, hogy otthon a sült krumpli meg a májkrémes kenyéren kívül nem ettek meg semmit.
Próbáltam mindenféle ízesítéssel, rántással, különböző liszt, magvak, meg só és cukor nélküli dolgokkal, de egy sem hozta a kívánt eredményt. Ha ettek is, csak ímmel-ámmal, ideig óráig.
Viszont egy napon kint voltunk közösen a nagymamáék kertjében, körös-körül szaladgáltak a veteményseben, és végül megtörtént a csoda: Anya ez mi? Apa ez micsoda? Elkezdték fogdosni, és a szájukba venni a reteklevelet, a salátát, a zöldborsót, a répa és zellerszárat, na meg az akkor még éretlen szederszemeket is.
Ekkor döbbentem rá, nem véletlen, vagy legalábbis biztos hogy nem a mi megszivatásunk miatt nem esznek az általam főzött ételekből, hanem azért mert nem ismerik őket, teljesen idegen számukra ezek mind nyers mind főtt változatai és különféle ízesítésük. És pont ezek miatt taszítsák el maguktól minden egyes étkezéskor.
Ez jó, szuper, felismertük a problémát, de hogyan tovább?
Egy vasárnap délután fasírtot kívántam, eső is esett, be is voltunk szorulva a lakásba... a két hiperaktívval reggel 5:30 óta már minden programot kilőttünk a lakásban. Ekkor támadt egy ötletem, ha már fasírt, bevonom a nagyobbikat, Nándit a készítésbe. A legnagyobb meglepetésemre egyből igent mondott (biztos már szarrá unta magát) - bár biztosra mentem, hogy mire elő kerül minden, meg is unja, és folytathatom szokás szerint egyedül. Viszont elkezdett minden hozzávalóról érdeklődni, még a vöröshagyma szeletelésbe is beállt volna, csakhogy nekem segítsen. Miután mindennel előkészültem, összekevertem a hozzávalókkal, és elővettem a sütőt, támadt egy remek ötletem.
Mit szólnál ha a fasírtból állatokat készítenénk?
Egyből felcsillant a szeme, és máris ontotta az ötleteit - csak legyen aki ezeket meg is valósítja, gondoltam magamba :). Nagyon hamar egyezségre jutottunk, Ő készített belőlük egy csigacsaládot, én pedig hóembert, és dinókat (elvileg egy T-Rex és egy apatoszaurusz volt). Beraktuk a sütőbe őket, kb 5x kiszaladt megnézni, és még lefekvés előtt evett is belőlük, amit azelőtt még soha. Ennél nagyobb visszajelzés nem is kellett volna. Egyértelművé vált, hogy miben is kell változtassunk a jelenlegi étkezésükben,
E fenti történet indított meg bennem egy teljesen új megközelítési módot az eddigi "hagyományos" étkezésekkel kapcsolatosan.
Finom, látványos, és még egészséges is?
Mivel fontos a gyermekek számára a vizualitás, a látvány, és az érintés, így egyértelmű volt számomra, ahhoz hogy kíváncsiságot keltsek fel számukra egy teljesen új látvánnyal és tartalommal kell feltölteni minden egyes falatot, amit nekik szánunk. És mivel mindkettejük laktóz- és glutén érzékeny, így az sem volt mindegy hogy mivel (én meg személy szerint amúgy sem vagyok híve a feldolgozott élelmiszereknek).
Ennek megoldásaként kigondoltam egy, számunkra teljesen új étkezési megoldást, melynek nemcsak a gyerkőcöknek hanem a családnak is egy különleges élmény nyújt.
Próbáld ki Te is valamelyiket!
Csatlakozz az oldalhoz, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
üdv,
Apa
